A roskatag sün szindróma
A rejtélyes WHS és a (WHS) differenciáldiagnózisai
Az
utóbbi időben néhány állatorvos egyre inkább hangoztatja a WHS gyanút. A
diagnózis felállítása érdekében tudatlanságból vagy színtiszta
meggyőződésből, vagy mert a tünetek ezt támasztják alá.
Mielőtt
mélyebben beleássuk magunkat a témába, szeretnénk hangsúlyozni:nagyon
kevés és elszórt, boncolás által bizonyított esetről tudunk
Németországban. Minden állat, akinél a diagnózis megerősítésre került
vagy elpusztultak és / vagy, kivonták a vérvonalat a tenyésztésből, így a
valós WHS diagnózis igencsak ritka, szinte kizárt, hogy valóban WHS-ről
lenne szó. (Természetesen csak azokból az esetekből indulhatunk ki,
melyek napvilágra kerültek és bebizonyosodott a betegség. Németországban
ezek az esetek számszerűsíthetőek, és 2010 óta a 2012-es egyetlenegy
előfordulástól eltekintve egyáltalán nem jelentkezett a betegség.)
Így
mielőtt még elhamarkodottan következtetünk, tanácsos az összes
lehetséges differenciáldiagnózist kizárni, és valóban megbizonyosodni
arról,hogy pontos kórképet alkotunk a sünről.
A fő
tünet, ami már a betegség nevéből is kiderül, hogy a sün ingatag lábakon
áll, reszket. Előfordulhat, hogy már felállni sem tud vagy állandóan
elesik. Ezen tünetek okait ki kell vizsgálni.
A
következőkben felsoroltakat egyértelműen ki kell zárni, mielőtt a WHS,
mint diagnózist felállításra kerül. (Az alábbi differenciál-,
kizárásos-, és alternatív diagnózisok lehetségesek.)
Előfordulhat,
hogy a sün hibernálódott? A kihűlés nem ritkán látszólagos mélyalváshoz
és/ vagy étvágytalansághoz és hasonló tünetek mellett ingatag járáshoz
vezet. Tapintsd meg az állat hasát! Ha hidegnek érzed, először is fel
kell melegíteni. Be lehet tenni a pulóverünk alá a saját
testhőmérsékletünket használva. Továbbá egy meleg vizes palack, vagy
infralámpa is a segítségünkre lehet. Amint az állat felmelegedett,
megállapítható, hogy a tünetek a kihűlésnek tudhatóak e be. Ha igen,
sürgősen további intézkedéseket kell hozni egy újabb hibernálódás
elkerülése érdekében!
Előfordulhat,
hogy a sün észrevétlenül vagy a szemünk láttára balesetet vagy
bármilyen más sérülést szenvedett? Alaposan vizsgáld meg a sünt és a
környezetét, hogy a balesetet és annak következményeit ki lehessen
zárni. Van nyílt seb a sünön? Kisebb sérülések? Vérzik az állat? Vannak
rajta véraláfutások vagy elszíneződések, melyek belső vérzésre /
sérülésre utalhatnak? Esetleges baleset esetén a környezet is
magyarázatul szolgálhat. A sün helyén a berendezés sérült, vérnyomok
vannak rajta stb. A baleset gyakran gyorsan történik és sokszor csak az
állat viselkedésének változására leszünk figyelmesek. Az állatorvos
minderre magyarázatot adhat ultrahangos vagy röntgen vizsgálattal.
Az
ízületek gyulladásos megbetegedése is okozhatja a járás-, és
magatartásbeli változásokat. Azt, hogy a sün arthritisben szenved, csak
egy alapos állatorvosi vizsgálat után állapítható meg.
Nem
ritkán szenvednek a sünök daganatos megbetegedésekben. Más tünetek
mellett ezek is okozhatnak bizonytalan járást/ remegést és más
neurológiai elváltozásokat. Bizonyosságot itt is csak az állatorvosi
vizsgálat adhat.
- Lábak és körmök problémája
Néha
véletlenül valami a sün lába köré tekeredhet. Lehet ez haj, vagy
bármilyen anyag, amivel a sün kapcsolatba kerül, ha szabadon sétál. A
figyelmeztetések ellenére elfordul azonban, hogy a gazdik szénát
használnak fészek anyagként. Ez is a láb köré tud tekeredni és a
vérkeringést akadályozza, ami a járást befolyásolja és ingatag
mozgáshoz vezethet.
A benőtt körmök is problémát okozhatnak.
Minden esetben szükséges a sünlábát és körmeit rendszeresen ellenőrizni,
és azt a területet, ahol a süni szabadon sétál tisztán tartani. A
szénától és hasonló anyagoktól pedig célszerű távolságot tartani. A
sünnek meg kell adni a lehetőséget, hogy a körmeit a megfelelő felületen
koptathassa.
- Fül / egyensúly problémák
Mint
majdnem minden élőlény, így a sün belső fülében található az
egyensúlyért felelős szerv. Például egy fülgyulladás is befolyásolhatja
az egyensúlyt, ami akár a sün „tántorgásához” vezethet.
Ha egy sün tántorog, a fülproblémákat is mindenképp ki kell zárni.
Egy
további megbetegedés, ami a WHS-sel összekeverhető, az agyvérzés.
Mindeközben az agyvérzés a sünöknél egy elég gyakran előforduló
megbetegedés,főképp féloldali bénulást és tántorgást okozhat. Agyvérzés
gyanúja esetén azonnal állatorvoshoz kell fordulni.
Megfigyelések
alapján idősebb sünök szintén ingatag mozgást produkálhatnak. Ez a
korukra vezethető vissza, semmiképp sem a WHS jele.
Vannak
még további lehetőségek, mint például az állat testében fellépő
gyulladásos folyamatok stb. melyek a WHS-hez hasonló tünetekért és az
ingatag járásért felelősek. Pontos magyarázatot csak egy sünökhöz értő
átfogó állatorvos által végzett vizsgálat adhat.
WHS – Roskatag sün szindróma(Wobbly Hedgehog Syndrom)
WHS,
vagy roskatag sün szindróma, egy alig kutatott, progresszív,degeneratív
neurológiai megbetegedés, melynek oka mai napig ismeretlen. A betegség
kialakulásának egyik lényeges alkotóeleme nyilvánvaló: ennek
következtében a WHS fellépésekor az érintett vérvonal összes egyedét ki
kellene vonni a tenyésztésből, hogy a betegség újbóli megjelenése és az
öröklődés kizárható legyen.
Fontos! A boncolás az
egyetlen lehetőség, hogy a WHS-t ki lehessen mutatni. Amíg az állat él, a
WHS csak gyanítható a meglévő tünetek esetén.
Jelenleg
nincs olyan kezelés, mely gyógyítaná a WHS-t. Ezért fontos,hogy a
diagnózis gondosan, minden lehetőséget figyelembe véve
kerüljönfelállításra.
Még így is – a betegséghez mérten –
speciális ápolással és kezelésse l(pl. fizioterápiával) lehetőségünk
van minőségi életet biztosítani a sününknek.
Ha egy
WHS-ben szenvedő sünről röntgen felvétel készül, megfigyelhető a
gerincoszlop és a végtagok elváltozása. Az elváltozás a gerincvelőt is
érinti.A diagnózis ezen formája a mai napig nem tökéletes, mivel ezek a
tünetek csak a betegség későbbi szakaszában lépnek fel. Napi
fizioterápiával az elváltozások mértéke csökkenthető.
Amerikai
tanulmányok kimutatták, hogy a WHS legfőképp az állatok 18 és 24
hónapos kora közt lép fel. Emellett azt is bizonyították, hogy az
érintett állat halála az első tünetek jelentkezése utáni 6 hét és 19
hónap közötti időszakra tehető.
Tünetek és előfordulás
Tünetileg
a WHS az embereknél fellépő szklerózis multiplexhez hasonlítható:a
tünetek hirtelen jelentkeznek és relatív gyors lefolyás után a beteg
halálához vezetnek. A tünetek gyakran egy korábban egészségesnek tűnő
állatnál is néhány napon belül lépnek fel.
Kezdetben
leggyakrabban a hátsó lábak az érintettek. Először gyors bénulás és /
vagy koordinálatlan, ingatag járás jelentkezik. A betegség későbbi
szakaszában a bénulás a mellső lábakat és a test többi részét is érinti.
Néha
előfordulhat, hogy a bénulás a test egyik felére terjed ki és az
állatoknak ez által problémát okoz a felkelés és elesnek. Hasonlóan,
mint az agyvérzésnél.
A WHS gyakran súlyvesztéssel jár, az
élelemhez való hozzájutás nehézségei miatt. Amint a diagnózis
egyértelmű, segíthetünk, ha a táplálékhoz közel tesszük le a sünt.
A
betegség késői szakaszában az állat teljesen mozgásképtelenné válhat.
Legkésőbb ekkor kell az esetleges elaltatásra gondolni, akkor is, ha
nehezünkre esik.
WHS-ben szenvedő sün ápolása
Amerikából ismerünk történeteket, melyek WHS-ben szenvedő és teljesen mozgásképtelen sünökről
szólnak.
Ezeknek a sünöknek a gondozása –rövid időszakon belül is –igen
megterhelő. Alapvető a friss és megfelelő mennyiségű táplálék. Igen
beteg és végstádiumban lévő állatoknál gyakran a kézből való etetés,
illetve az élelem közvetlen szájba való juttatása lehetséges. Némi
sikert az omega 3 zsírsavakkal és speciális vitaminokkal érhetünk el. Az
állat etetésénél például használhatunk törülközőt, hogy kitámasszuk
vele a sünt. A naponta elvégzett fizioterápia és masszázs
megkönnyebbülést hozhat a sünnek.
Mindennek ellenére a
WHS egy mindig halállal végződő betegség.Tudatában kell lennünk, hogy a
diagnózis tudatában előbb-utóbb búcsút kell vennünk az állattól. Fontos,
hogy megfelelő életminőséget biztosítsunk a sünnek. Amennyiben ezt már
nem tudjuk megtenni, az állat érdekében késznek kell lennünk döntést
hoznunk, akkor is ha nehezünkre esik.
Reméljük – és
továbbra is azon dolgozunk -, hogy a WHS Németországban továbbra is
ritka betegség maradjon. Az állatok és a gazdik érdekében is.
Katharina Müller-Sauck, EHCE e.V