A WHS-ről hitelesen

A roskatag sün szindróma

A rejtélyes WHS és a (WHS) differenciáldiagnózisai

Az utóbbi időben néhány állatorvos egyre inkább hangoztatja a WHS gyanút. A diagnózis felállítása érdekében tudatlanságból vagy színtiszta meggyőződésből, vagy mert a tünetek ezt támasztják alá.
Mielőtt mélyebben beleássuk magunkat a témába, szeretnénk hangsúlyozni:nagyon kevés és elszórt, boncolás által bizonyított esetről tudunk Németországban. Minden állat, akinél a diagnózis megerősítésre került vagy elpusztultak és / vagy, kivonták a vérvonalat a tenyésztésből, így a valós WHS diagnózis igencsak ritka, szinte kizárt, hogy valóban WHS-ről lenne szó. (Természetesen csak azokból az esetekből indulhatunk ki, melyek napvilágra kerültek és bebizonyosodott a betegség. Németországban ezek az esetek számszerűsíthetőek, és 2010 óta a 2012-es egyetlenegy előfordulástól eltekintve egyáltalán nem jelentkezett a betegség.)

Így mielőtt még elhamarkodottan következtetünk, tanácsos az összes lehetséges differenciáldiagnózist kizárni, és valóban megbizonyosodni arról,hogy pontos kórképet alkotunk a sünről.

A fő tünet, ami már a betegség nevéből is kiderül, hogy a sün ingatag lábakon áll, reszket. Előfordulhat, hogy már felállni sem tud vagy állandóan elesik. Ezen tünetek okait ki kell vizsgálni.

A következőkben felsoroltakat egyértelműen ki kell zárni, mielőtt a WHS, mint diagnózist felállításra kerül.  (Az alábbi differenciál-, kizárásos-, és alternatív diagnózisok lehetségesek.)

• Hibernálódás

Előfordulhat, hogy a sün hibernálódott? A kihűlés nem ritkán látszólagos mélyalváshoz és/ vagy étvágytalansághoz és hasonló tünetek mellett ingatag járáshoz vezet. Tapintsd meg az állat hasát! Ha hidegnek érzed, először is fel kell melegíteni. Be lehet tenni a pulóverünk alá a saját testhőmérsékletünket használva. Továbbá egy meleg vizes palack, vagy infralámpa is a segítségünkre lehet. Amint az állat felmelegedett, megállapítható, hogy a tünetek a kihűlésnek tudhatóak e be. Ha igen, sürgősen további intézkedéseket kell hozni egy újabb hibernálódás elkerülése érdekében!

• Sérülések

Előfordulhat, hogy a sün észrevétlenül vagy a szemünk láttára balesetet vagy bármilyen más sérülést szenvedett? Alaposan vizsgáld meg a sünt és a környezetét, hogy a balesetet és annak következményeit ki lehessen zárni. Van nyílt seb a sünön? Kisebb sérülések? Vérzik az állat? Vannak rajta véraláfutások vagy elszíneződések, melyek belső vérzésre / sérülésre utalhatnak? Esetleges baleset esetén a környezet is magyarázatul szolgálhat.  A sün helyén a berendezés sérült, vérnyomok vannak rajta stb. A baleset gyakran gyorsan történik és sokszor csak az állat viselkedésének változására leszünk figyelmesek. Az állatorvos minderre magyarázatot adhat ultrahangos vagy röntgen vizsgálattal.

• Arthritis

Az ízületek gyulladásos megbetegedése is okozhatja a járás-, és magatartásbeli változásokat. Azt, hogy a sün arthritisben szenved, csak egy alapos állatorvosi vizsgálat után állapítható meg.

• Daganatok

Nem ritkán szenvednek a sünök daganatos megbetegedésekben. Más tünetek mellett ezek is okozhatnak bizonytalan járást/ remegést és más neurológiai elváltozásokat.  Bizonyosságot itt is csak az állatorvosi vizsgálat adhat.

• Lábak és körmök problémája

Néha véletlenül valami a sün lába köré tekeredhet. Lehet ez haj, vagy bármilyen anyag, amivel a sün kapcsolatba kerül, ha szabadon sétál. A figyelmeztetések ellenére elfordul azonban, hogy a gazdik szénát használnak fészek anyagként. Ez is a láb köré tud tekeredni és a vérkeringést  akadályozza, ami a járást befolyásolja és ingatag mozgáshoz vezethet.
A benőtt körmök is problémát okozhatnak. Minden esetben szükséges a sünlábát és körmeit rendszeresen ellenőrizni, és azt a területet, ahol a süni szabadon sétál tisztán tartani. A szénától és hasonló anyagoktól pedig célszerű távolságot tartani. A sünnek meg kell adni a lehetőséget, hogy a körmeit a megfelelő felületen koptathassa.

• Fül / egyensúly problémák

Mint majdnem minden élőlény, így a sün belső fülében található az egyensúlyért felelős szerv. Például egy fülgyulladás is befolyásolhatja az egyensúlyt, ami akár a sün „tántorgásához” vezethet.
Ha egy sün tántorog, a fülproblémákat is mindenképp ki kell zárni.

• Agyvérzés

Egy további megbetegedés, ami a WHS-sel összekeverhető, az agyvérzés. Mindeközben az agyvérzés a sünöknél egy elég gyakran előforduló megbetegedés,főképp féloldali bénulást és tántorgást okozhat.  Agyvérzés gyanúja esetén azonnal állatorvoshoz kell fordulni.

• Kor

Megfigyelések alapján idősebb sünök szintén ingatag mozgást produkálhatnak. Ez a korukra vezethető vissza, semmiképp sem a WHS jele.

Vannak még további lehetőségek, mint például az állat testében fellépő gyulladásos folyamatok stb. melyek a WHS-hez hasonló tünetekért és az ingatag járásért felelősek. Pontos magyarázatot csak egy sünökhöz értő átfogó állatorvos által végzett vizsgálat adhat.

WHS – Roskatag sün szindróma(Wobbly Hedgehog Syndrom)

WHS, vagy roskatag sün szindróma, egy alig kutatott, progresszív,degeneratív neurológiai megbetegedés, melynek oka mai napig ismeretlen. A betegség kialakulásának egyik lényeges alkotóeleme nyilvánvaló:  ennek következtében a WHS fellépésekor az érintett vérvonal összes egyedét ki kellene vonni a tenyésztésből, hogy a betegség újbóli megjelenése és az öröklődés kizárható legyen.

Fontos! A boncolás az egyetlen lehetőség, hogy a WHS-t ki lehessen mutatni. Amíg az állat él, a WHS csak gyanítható a meglévő tünetek esetén.

Jelenleg nincs olyan kezelés, mely gyógyítaná a WHS-t. Ezért fontos,hogy a diagnózis gondosan, minden lehetőséget figyelembe véve kerüljönfelállításra.
Még így is – a betegséghez mérten – speciális ápolással és kezelésse l(pl.  fizioterápiával) lehetőségünk van minőségi életet biztosítani a sününknek.

Ha egy WHS-ben szenvedő sünről röntgen felvétel készül, megfigyelhető a gerincoszlop és a végtagok elváltozása. Az elváltozás a gerincvelőt is érinti.A diagnózis ezen formája a mai napig nem tökéletes, mivel ezek a tünetek csak a betegség későbbi szakaszában lépnek fel. Napi fizioterápiával az elváltozások mértéke csökkenthető.

Amerikai tanulmányok kimutatták, hogy a WHS legfőképp az állatok 18 és 24 hónapos kora közt lép fel. Emellett azt is bizonyították, hogy az érintett állat halála az első tünetek jelentkezése utáni 6 hét és 19 hónap közötti időszakra tehető.

Tünetek és előfordulás

Tünetileg a WHS az embereknél fellépő szklerózis multiplexhez hasonlítható:a tünetek hirtelen jelentkeznek és relatív gyors lefolyás után a beteg halálához vezetnek. A tünetek gyakran egy korábban egészségesnek tűnő állatnál is néhány napon belül lépnek fel.

Kezdetben leggyakrabban a hátsó lábak az érintettek. Először gyors bénulás és / vagy koordinálatlan, ingatag járás jelentkezik. A betegség későbbi szakaszában a bénulás a mellső lábakat és a test többi részét is érinti.
Néha előfordulhat, hogy a bénulás a test egyik felére terjed ki és az állatoknak ez által problémát okoz a felkelés és elesnek. Hasonlóan, mint az agyvérzésnél.
A WHS gyakran súlyvesztéssel jár, az élelemhez való hozzájutás nehézségei miatt. Amint a diagnózis egyértelmű, segíthetünk, ha a táplálékhoz közel tesszük le a sünt.
A betegség késői szakaszában az állat teljesen mozgásképtelenné válhat. Legkésőbb ekkor kell az esetleges elaltatásra gondolni, akkor is, ha nehezünkre esik.

WHS-ben szenvedő sün ápolása

Amerikából ismerünk történeteket, melyek  WHS-ben szenvedő  és teljesen mozgásképtelen sünökről
szólnak. Ezeknek a sünöknek a gondozása –rövid időszakon belül is –igen megterhelő. Alapvető a friss és megfelelő mennyiségű táplálék. Igen beteg és végstádiumban lévő állatoknál gyakran a kézből való etetés, illetve az élelem közvetlen szájba való juttatása lehetséges. Némi sikert az omega 3 zsírsavakkal és speciális vitaminokkal érhetünk el. Az állat etetésénél például használhatunk törülközőt, hogy kitámasszuk vele a sünt. A naponta elvégzett fizioterápia és masszázs megkönnyebbülést hozhat a sünnek.

Mindennek ellenére a WHS egy mindig halállal végződő betegség.Tudatában kell lennünk, hogy a diagnózis tudatában előbb-utóbb búcsút kell vennünk az állattól. Fontos, hogy megfelelő életminőséget biztosítsunk a sünnek. Amennyiben ezt már nem tudjuk megtenni, az állat érdekében késznek kell lennünk döntést hoznunk, akkor is ha nehezünkre esik.

Reméljük – és továbbra is azon dolgozunk -, hogy a WHS Németországban továbbra is ritka betegség maradjon. Az állatok és a gazdik érdekében is.

Katharina Müller-Sauck, EHCE e.V